Helytörténet
Szigotya
A telepünk helyét a helyiek ma is Szigotyaként ismerik. A Felső-Tápió menti terület évszázadok óta gazdálkodásból él – ennek a történetnek a folytatása a mai major.
A telephelyünk Sülysáp határában, a Felső-Tápió patak mentén fekszik. Ezt a területet a helyiek ma is Szigotyaként emlegetik. A név a hivatalos címben nem szerepel – a székhely 2241 Sülysáp, Sándor szállás 1/A –, a környéken viszont mindenki ezen ismeri.
Szigotya nem a mi történetünkkel kezdődik. A hely évszázadok óta a gazdálkodásból él, és a mai major ennek a folytatása.
Az 1993 előtti fejezetek a sülysápi helytörténeti írásokra támaszkodnak – ezeket az oldal alján, forrásmegjelöléssel soroljuk fel. Az azóta eltelt időszak a saját visszaemlékezésünk.
Időrendben
Szigotya története
- Évszázadokon át
Kaszálórétek a Tápió mentén
A Felső-Tápió menti kaszálórétek évszázadokon át az állattartást szolgálták. A patak áradásai löszös homokot terítettek szét a területen, folyamatosan javítva a talaj minőségét.
- 1950–60-as évek
A szigotyai bolgárkertészet
A második világháború után visszaesett az állattartás, a legelők kihasználatlanul álltak. Az 1950-es években a Rákóczi tszcs a Felső-Tápió mellett kezdett kertészkedni: Greskó István elnök egy bolgár származású főkertészre bízta a munkát. Magasított, üveggel fedett palántaágyásokat építettek, amelyeket alulról friss szarvasmarhatrágya melegített, és a patak vizét csatornákon vezették be öntözésre.
- A virágkor
Zöldség, gyümölcs és a pesti piacok
A 15–20 fős kertészeti brigád eleinte kézzel palántázott, később traktor vontatta ültetőgéppel dolgoztak. Szigotyában alma-, szilva- és sárgabarackfákat telepítettek. A termés egy része a falut szolgálta, de a cél Budapest ellátása volt: a Haller és a Klauzál téri piacon is árultak.
- Ugyanekkor
A sertéstelep
Szigotyában épült meg a tszcs sertéstelepe is: fiaztató és téli kocaszállás több száz állat számára. A disznók nyáron az eperfák alatt turkálhattak.
- 1960-as évek vége
A kertészet vége
1960 után a fiatalok Pestre mentek az iparba, a kertészeti munka egyre kevesebb kézre maradt. A korszerűbb technológiák megjelenése és a munkaerőhiány az évtized végére a szigotyai kertészet végét jelentette.
- 1993
Magánkézbe kerül
A rendszerváltás utáni privatizáció során, 1993-ban Fung István Róbert megvásárolta a szigotyai majort – ugyanabban az évben, amikor a PLASTKER Kft. megalakult. A terület ezzel több évtized után újra magántulajdonba került.
- 1993-tól
Ismét sertéstelep
A major hosszú éveken át abban a szerepében működött tovább, amelyben a tsz idején is: sertéstelepként. Az állományt fokozatosan bővítettük, a telep végül háromszáz sertés tartására volt alkalmas.
- Napjainkban
Váltás a szarvasmarhára
Később a telepet átalakítottuk szarvasmarhatartásra – ma is így működik –, a hajdani kertészet helyén pedig megművelt szántóföldek sorakoznak. A gazdálkodás tehát ugyanott folytatódik, ahol évtizedekkel ezelőtt elkezdődött.
Források
Hivatkozások
Az itt olvasható összefoglaló az alábbi helytörténeti írásokból készült. A történet érdeme a szerzőiké – köszönet érte.
Sulysapma.hu – Helytörténet
A legrészletesebb forrás: a kaszálórétektől a bolgárkertészeten és a sertéstelepen át napjainkig. Kifejezetten megemlíti, hogy az egykori szigotyai sertéstelepen ma a PLASTKER Kft. szarvasmarhatelepe működik.
Sulysapma.hu – Helytörténet
A termelőszövetkezeti évek Sülysápon: a Rákóczi tszcs beolvadása a Petőfi tsz-be, és a szigotyai bolgárkertészet vége az 1960-as évek végén.
Sulysapma.hu
A sülysápi helytörténeti cikkek gyűjtőoldala, a fenti írások forrása és további háttéranyagok.
Ha ismersz további forrást, fotót vagy visszaemlékezést Szigotyáról,írj nekünk – szívesen kiegészítjük ezt az oldalt.